2008. augusztus 11., hétfő

Hogyan NE fotózzunk ingatlant! - A valaha látott legrosszabb ingatlanfotók

Tömegpiaci túlkínálattal állunk szembe, egyre több az eladó ingatlan, melyek értékesítése még a legnagyobb ingatlanirodáknak is sokszor problémát okoz. A legtöbb esetben – ha nem mindben – nem az irodákat okolhatjuk az elhúzódó eladási idő miatt, hanem saját magunkat.



Kritikán aluli fotók, és értelmezhetetlen, helyesírási hibáktól hemzsegő hirdetések lepik el az internetes portálokat, valamint a hirdetési magazinok hasábjait.

Kevesen tudják és figyelnek rá, hogy lakáseladásnál kiemelt figyelmet kell szentelni a külsőnek, annak, ami első pillantásra befogható rajta. Az első benyomást a hirdetésnél kapja a vevő, és ha ez negatív, akkor a legjobb ingatlanügynök sem veszi rá, hogy nézze meg a lakást.

Az érdeklődők elvárják a fotót, illusztrációt az ingatlan mellé. Eladóként pedig nekünk sem érdemes csökkenteni az esélyeinket, így érdemes jó fotót, illusztrációt mellékelni a hirdetési szöveghez. Az autótulajdonosok tudják, hogy egy autót mocskosan, teleszórva mindenféle aprósággal és szeméttel nem lehet eladni, vagy csak nagyon nehezen. Így van ez az ingatlanokkal is.Az interneten hihetetlen rossz minőségű képeket találunk, hol a fényerővel, sokszor az élesítéssel, de legtöbbször a lakás küllemével van probléma.

Nem volt szíve felébreszteni?

Íme az új cipőm!

Látszik az is, aminek nem kellene
A mai kamerák nagy látószögben képesek felvételeket készíteni, éppen ezért a legtöbbször a fényképre kerülnek a felesleges, zavaró részletek is. Az is meglepő, hogyan képesek emberek ilyen hatalmas kuplerájban élni, de az, hogy ezt még dokumentálják is, és közszemlére is teszik, egyenesen felháborító. A fotózás tehát mindenképpen rendrakással és takarítással kezdődjék, mert a kosz és rendetlenség az „olcsóság” negatív érzetét kelti.

Megpróbáltam telerakni mindenféle kacattal, de látod, van hely itt bőven!

Elcsalja a figyelmet az igazi értékekről
Ha a kép előterében mosatlan tányérok hevernek, a figyelmet nem ragadják meg az egyébként fontos tényezők, mint a nagy, sok fényt beengedő nyílászárók. Nézzünk körbe a lakásban, keressük meg a helyiségek erős pontjait, azokat a tereket, tárgyakat, amelyekre fel szeretnénk hívni a figyelmet, amiért esetlegesen leteszik a voksukat a vevők az ingatlanunk mellett. Persze ez nem azt jelenti, hogy a kép többi része elhanyagolható, azok adják a környezetet.

Biztosan szép a szoba, kár, hogy nem mutatod meg!

Ha valami más fontos is benne van a képben, akkor ne negyedeljük és harmadoljuk azokat a részleteket, csak azért, hogy egy képpel megoldjuk az egyébként megoldhatatlant, hanem inkább készítsünk egy másik képet.

Ha csak egy képet közölhetünk (nyomtatott ingatlan magazinokban), akkor válasszuk azt, amely a lakás legmegkapóbb részét mutatja tág környezetben, de ez a rész olyan legyen, amely az új lakó beköltözése után is ott marad.

Most lenyűgöztél! Tetszik. Megveszem.

Öt perc fényképészeti ismeretek
Fotózás előtt nem árt megkérdezni egy-egy szakértőt, vagy néhány könyvet elolvasni a fotózás alapvető szabályairól. Egy emberöltő alatt nem sokszor kerül sor ingatlan eladásra, ezért érdemes egyből megfizetni azt a szakértőt, aki profi képeket készít számunkra. Hidd el, az a pár ezer forint hamar megtérül! De ha magunk szeretnénk elkészíteni a képeket, akkor néhány fontos tudnivaló:

A szomszédban lakó ufó épp most ért haza

Ha este jön az elhatározás, hogy eladnád lakásodat, akkor se ragadj egyből fényképezőt. Várj reggelig, amikor megfelelőek lesznek a fényviszonyok. Sötétben ugyanis rosszul kivehetők lesznek a részletek, minden egyhangú és egytónusú lesz, vagyis nem leszünk képesek világosan megmutatni ingatlanunk legértékesebb tulajdonságait.

Kicsit siettem, nem volt időm megállni

Fotózáskor minden lámpát kapcsoljunk fel. Még akkor is, ha a déli órákban, a legnagyobb napsütésben készítjük a képeket. A lámpák extra fénnyel világítják meg a lakást, amitől ragyogóbbnak tűnik, mint valójában, és olyan részletek is láthatóvá válnak, amelyek a természetes napfény sötétben hagy.

A szomszédnak azt hiszem van egy digitális kamerája. Biztosan kölcsönadná.

A vaku használata is garancia a jobb képre. A villanófény a sötét zugokat is megvilágítja, ettől pedig tágasabbnak tűnik a lakás. Telefont telefonálásra, fényképezőt fotózásra!

A technológia hihetetlen fejlődése során lassan már a mosogatógéppel is fotózni lehet, de inkább maradjunk a régi idők technikájánál: fotót ne mobilunkkal készítsünk, hanem fényképezőgéppel.

Íme a negyed mosdó, a fél WC és a háromnegyed zuhanyzó

Milliós tranzakcióról van szó, ezért érdemes jó minőségű, sokatmondó fényképet készíteni az eladáshoz.

Így látja Blöki a lakást

Sajnos sok esetben teljesen mindegy, hogy mobillal, vagy kamerával készítesz fotót, mert ugyanolyan rossz, gyenge felbontású, szemcsés képet produkálnak, amely eladó otthonunkat akaratlanul is olcsónak, rossz minőségűnek tünteti fel, és nem ragadja meg az igényesebb vásárlójelöltek figyelmét.

Olvassd el ezt is: 10 tipp: Hogyan fotózz eladásra szánt ingatlant

forrás: ingatlan.net

2008. augusztus 7., csütörtök

Kitaposott út, avagy: Hogyan építsünk kerti járdát?

Valahogy el kell jutnunk az ágyásokig, illetve kezdenünk kell valamit a kitaposott helyekkel. Építsünk járdát vagy valamilyen izgalmas térburkolatot!

Első kérdés, hogy hol fusson a kerti járda?

Tagolhatjuk kertünket esztétikai szempontok alapján, például kijelölhetjük az utakat szimmetrikusan, vagy más mutatós elrendezésben. Ha azonban a járdán járni is szeretnénk, célszerűbb megkeresni a kertben a meglévő ösvényeket (felismerhetők a kitaposott fűről, vagy letört bokrokról). Ha már megvan a vonalvezetés, nekifoghatunk a munkának. Az utak nagyon fontos elemei a kertnek, hiszen egyrészt el kell, hogy jussunk az ágyásokig, másrészt a járdák mutatós, karakteres részei környezetünknek.

Az útépítés ízlés dolga

A természetes hatású kertekben azért vegyük figyelembe, hogy az építési anyagok természetesek legyenek (homok, kavics, fa, kő). Egész egyszerű dolgunk van az ágyások közötti utakkal: a növényfelületek között járóutakat hagyunk, melyeken rövidre nyírt fű nő. Az ilyen utak még a talicskának is elég szilárdak. A füvet mindenesetre rendszeresen nyírni kell, és ha snájdig utakkal szeretnénk bosszantani szomszédunkat, akkor az ágyások szélét is gyakran utána kell igazítani.
Fajárda

Természetes hatást keltenek a farönkök. Természetes képet ad a fából készített járólapokból álló kerti út. Nem is nagyon bonyolult az elkészítése. A rönköket, amelyek lehetnek kör keresztmetszetűek vagy hatszögletűek, szorosan egymás mellé, homokágyra fektetjük, és többször egymás után homokkal és vízzel bemosatjuk. A rönkök magassága legyen 10 és 15 cm közötti.

Boltban is lehet kész, járdának való rönkszeleteket kapni. Ez drágább megoldás, viszont mutatósabb és tartósabb járdát építhetünk az egyforma falapokból. Az egyes darabokat az elkészítés utolsó fázisában magas hőmérsékleten és nyomáson impregnálják, hogy az időjárásnak ellenálljanak. A kerek, fából készült járólapok és a rövid faoszlopocskák harmonikusan összeilleszthetők. A lépcsők és különböző szintek is jól mutatnak egymás mellett a kertben. A szilárdan álló lépcsőfokokat gerendadarabokból alakítsuk ki. Egyharmad részükig legyenek a talajba süllyesztve, de cementtel is elősegíthetjük szilárdságukat, elsősorban azokon a helyeken, ahol a gyakori lépések miatt az elemek nagy igénybevételnek vannak kitéve. Fantáziánknak semmi nem szab határokat. Akár vasúti talpfákból is építhetünk járdát. A fajárda apró hátránya, hogy nedvesség hatására csúszóssá válhat.

A legfontosabb lépések

Tűzzük ki az út pontos helyét, és emeljük ki a földet körülbelül 25 centiméter mélységben. A föld helyére a víz által könnyen átjárható kavicsréteget, arra pedig 5-10 cm vastag homokréteget terítsünk. A homok felszínét egy deszkával jól simítsuk el. Az út szélét jelölő deszkákat később majd eltávolítjuk. Állítsuk a fa járólapokat szorosan egymás mellé oly módon, hogy a közöttük maradó rés a lehető legkisebb legyen. Ügyesen kombináljuk a különböző átmérőjű darabokat. Szintező segítségével állítsuk a lapokat vízszintesre, majd gumikalapáccsal ütögessük, míg teljes felületükkel felfekszenek az aljzaton.

A járólapok között maradó réseket homokkal töltsük fel, és egy egyszerű seprűvel tartsuk rendben. Döngölővel vagy rázógéppel tömörítsük a járdát, és újra töltsük fel homokkal, mosassuk be vízzel. Hasonlóan járhatunk el, ha kőből vagy betonlapokból rakunk utat. Ezekhez az anyagokhoz az előzőnél is fontosabb a szilárd talapzat és a tömörítés, döngölés. A rések kitöltésére itt is használhatunk homokot.

Forrás: Édenkert.hu

Esővízgyűjtés a kertben - Minden cseppje számít

Az esővízgyűjtéssel sokat spórolhatunk, nem mindegy viszont, hogy hogyan csináljuk. Lássunk néhány házi és profi megoldást!

Miért jó az esővíz?


A csapadék kiegyensúlyozott felhasználását érhetjük el azzal, ha gyűjtjük az esővizet. Mikor sok van, összegyűjtjük, mikor kevés, elöntözzük. Nagyszüleink, ahol megtehették, hordóba, kádba összegyűjtötték az esővizet, mert finom illatos lett tőle az abban mosott ruha, és selymes a lányok haja. Tették ezt annak ellenére, hogy a kutakról még ingyen hozhattak vizet és nem volt csatornadíj sem. Az esővíz azért jobb, mert a talajvizekhez képest lágy víz, nincs benne mész, kevesebb szappantól felhabzik.

Olcsóbb


Manapság nagyon sokat fizetünk a víz- és csatornahasználatért. A vízdíj azért olyan magas, mert a természetes vizeket bonyolult eljárásokkal tisztítják és szállítják a fogyasztókhoz. Ezek az eljárások pedig nemcsak bonyolultak, hanem erőforrás-igényesek, így környezetterhelők is. Tehát ha az esővíz begyűjtése által ingyen vízhez jutunk, akkor egyben a környezetünket is tehermentesítettük.

Egy modern háztartásban akár napi 150 liter ivóvizet is elhasználunk a legdrágább vezetékes vízből.

  • Napi ivóvíz felhasználás (l/fő)
  • Takarítás 6
  • Mosogatás, főzés 10
  • Fürdés 70
  • Mosás 20
  • WC öblítés 45
  • Kert öntözése 10
Európa egyes országaiban ezért támogatják is az esővízgyűjtést, ezzel motiválva a lakosságot, hogy öntözésre, autómosásra, esetleg vécéöblítésre ezt a takarékos, helyben nyert vízforrást használják.

Magyarországon az átlagos csapadékmennyiség 550 mm négyzetméterenként. Növényeink átlagos csapadékigénye 520 mm évente. Örülhetnénk, hiszen ez bőven fedezi az igényeiket. Azonban ha jobban belegondolunk, rájövünk, hogy növényeink aktív állapotunkban, a tenyészidőszakban (áprilistól novemberig) igénylik leginkább a csapadékot, akkor pedig átlagosan csak kb. 300 mm hullik négyzetméterenként. Ez négyzetméterenként 220 liter vízhiányt jelent. Ezt pedig valahonnan pótolnunk kell, ha kertünkben nem akarjuk kókadó növények közt, a kiégett gyepet nézve tölteni hétvégéinket.



Kertépítéshez bevett gyakorlat

A kertépítésben egyre inkább bevett gyakorlat, hogy öntözőrendszerek telepítésekor rögtön föld alatti esővízgyűjtő tartályokat is elrejtünk a kertünk talajába. Az így raktározott vízzel (utántöltést és szűrést végezve), ragyogóan öntözhetjük a pázsitunkat, mészkerülő vagy akár mészérzékeny dísznövényeinket is. Az esővízgyűjtés legegyszerűbb módja a tetőnkről összefolyó víz elvezetése a megfelelő nagyságú tartályokba. Az így nyerhető vízmennyiség kiszámításához vegyük figyelembe, hogy 30-40 m2 tetőfelületről 1 köbméter víz gyűjthető össze havonta.

Nyilván a legegyszerűbb megoldás az, ha egy hordót állítunk az ereszcsatorna alá. Ezzel az a baj, hogy nehéz a vizet kinyerni belőle, nincs az öntözéshez szükséges víznyomás, ráadásul hamar elkoszolódik, bealgásodik a víz. Ennél szakszerűbb módja az esővíz felfogásának, mikor acéltartályokat vagy a helyszínen kivitelezett vasbeton tartályokat építenek. Ezek hátránya, hogy gyakran idő előtt korrodálódnak, vagy nem nyújtanak kellő vízzárást.



Éljen a modernitás!

A legmodernebb megoldás az edzett műanyagból, speciálisan víztárolásra gyártott tartályok földbe süllyesztése. A talajfelszín alá helyezett tartályok ugyan a mechanikai hatásoknak kevésbé állnak ellen, de kis odafigyeléssel akár életünk végéig kiszolgálhatnak minket. A célnak megfelelően mindenféle méretben és összeszerelésben hozzájuthatunk a legkülönfélébb formákhoz. További előnye a műanyag tartálynak, hogy kis súlyának és szerelvényezhetőségének köszönhetően könnyen telepíthető. Telepítéskor a kiásott gödör aljára homokágy kerül, majd a tartály köré vízelvezető réteg, és már rá is kapcsolható az esővízcsatornák gyűjtővezetéke. A tartályok összekapcsolhatóak, ezért nagyfelhasználók igényeit is képesek kielégíteni. Vigyázni csak talajvizes területeken kell, ahol könnyű súlyának következtében előfordulhat, hogy felúszik a tartály.

Az esővízgyűjtésnek természetesen hátránya is van. Elég, ha megnézzük, hogy eső után néha milyen koszosak lesznek az autók: ugyanis az esővíz sem mindig tiszta. A városi levegő szennyezettsége is könnyen átvándorol az esőcseppekbe, így gyakran a nitrogén és kénvegyületek miatt savas kémhatású vagy éppen koromtartalmú az esővíz. A másik problémát a háztetőkön felhalmozódó szennyeződések (madárürülék, ereszbe hulló falevelek) okozzák. Érdemes tehát odafigyelni az esővíz használatára, profi technikát alkalmazni, esetleg szakértő véleményét kérni. A megtakarítás és a környezet tehermentesítése mindenképpen megéri az utánajárást.

Forrás: Édenkert.hu